A genealógia, azaz eredet- vagy származástan egyike a klasszikus történelmi segédtudományoknak, mely az emberek közötti leszármazáson alapuló rokonsági kapcsolatokkal foglalkozik. Gyakran használatos másik elnevezése a családkutatás vagy családfakutatás.
Egy adott személytől elindulva a származást lehet időben visszafelé követni, ekkor az ősöket, illetve felmenőketkutatjuk, de lehet előrefelé haladva a leszármazottakat is vizsgálni.

"A genealógia korábban jött létre, mint a történettudomány." Ez a gondolat Johann Christoph Gatterer német történész 1788-ban megjelent, "A genealógia vázlata" című munkájából való. Az ókorban a királyok és hősök származásának feljegyzése tulajdonképpen a történeti kronológiát jelentette.

A kora középkori genealógia elsősorban a főnemesek származásával foglalkozott. A birtokigények érvényre juttatásához és bizonyos tisztségek betöltéséhez szükségük volt a származásuk igazolására.

Az újkor kezdetén már a tehetősebb polgárság is feljegyezte őseit. A céhek minden idegentől születési igazolást követeltek, aki a városban ipart tanulni vagy ilyen tevékenységet végezni szándékozott.

1789 után a genealógia háttérbe szorult.

1869-ben Berlinben a "Herold", 1870-ben Bécsben pedig az "Adler" egyesületek létrejöttével megalakultak az első heraldikával és genealógiával foglalkozó társaságok.

A 19-20. század fordulóján kezdődött a genealógia igazi fejlődése.